Önbíráskodás
Az önbíráskodás vagyon elleni erőszakos bűncselekmény. A bűncselekmény során az önbíráskodó elkövető célja az, hogy kényszer segítségével vagyoni igényét érvényesítse, például a kölcsön adott pénzét visszakapja. Az önbíráskodás elkövetője meg nem engedett eszközökkel szerez érvényt igényének, félretéve az állami igényérvényesítés lehetőségét.
Az önbíráskodás során az elkövető célja az, hogy e kényszer segítségével vagyoni igényét érvényesítse azáltal, hogy a sértettet tevésre, nem tevésre vagy az igényérvényesítés eltűrésére kényszeríti.
Az önbíráskodás elkövetési magatartása a kényszerítés, mely erőszakkal vagy fenyegetéssel valósul meg. Az erőszak személy ellen kell, hogy irányuljon. Az önbíráskodó fenyegetése irányulhat a sértett élete vagy testi épsége mellett bármilyen más dolgára is. Fontos megjegyezni, hogy a feljelentéssel való fenyegetés nem esik az önbíráskodás kategóriájába, így az nem bűncselekmény.
Önbíráskodás elkövetésével gyanúsítják, vádolják?
Védelmét bízza a Székely Andrea Ügyvédi Irodára!
0620 806 16 06
Az igény jogos vagy jogosnak vélt jellege fontos tényező az önbíráskodás bűncselekményének megállapításánál, ugyanis annak jogtalansága esetén nem önbíráskodást, hanem zsarolást állapítanak meg. Zsarolásnál az elkövető jogtalan haszonszerzés végett alkalmazza az önbíráskodásnak egyébként megfelelő magatartást. A követelés akkor jogos, ha az a bíróság előtt érvényesíthető. Nem állapítható meg fogadás, vagy kártyaadósság esetén.
A törvény egy speciális büntethetőségi akadályt állapít meg, amikor kimondja, hogy nem valósul meg az önbíráskodás, ha az erőszak vagy fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.
Súlyosabban minősül az önbíráskodás, ha azt fegyveresen, felfegyverkezve, csoportosan vagy védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.
368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) csoportosan,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére
követik el.
(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.